Múlt héten apukámmal és a lányommal, Adrival megnéztük a Fogtündér c. filmet. Igazából Adri akarta mindenképpen látni, kiszúrta a tévében, hogy leadják a hétvégén, apukám meg pont látogatóba jött hozzánk, így hármasban filmeztünk.
Jók ezek a családi programok, nálunk mindenki szeret filmezni, hétvégéken akár hármat-négyet is megnézünk Adrival. Néha csatlakoznak hozzánk, páran, mint legutóbb apukám. Van, hogy Adri egy barátnője, a tesóm, az apósom, vagy az én egyik barátnőm is filmezik velünk.
De ez nem szokatlan manapság, nem is lenne semmilyen jelentősége, ha a múlt heti film másnapján nem történik meg az, ami megtörtént. Már reggel tudtam, hogy bal lábbal keltem, a kávét ráöntöttem az ingemre, aztán megégettem a kezem a tűzhelyen. Egész nap kétbalkezes voltam, és végül, este, a nap megkoronázásaképpen elbotlottam a lépcsőházban, de sikerült valahogy úgy esnem, hogy kitörjön az egyik első fogam. Szerintem sokkot kaptam, mert egy darabig nem éreztem fájdalmat, összeszedtem magam, és a kezemben az egyik metszőfogammal beléptem az ajtón. Adri nagyon megijedt, mikor meglátott. Aztán belenéztem a tükörbe, és megértettem, mitől fagyott le. A halántékom táján egy lilában játszó óriási dudor, a szám fölszakadva, a mosolyom, mint egy diliházból szabadult őrülté, mondhatni foghíjas.
Szerencsére Adri járt a suliban elsősegélyre, így azonnal tudta, mi a teendő. Megkérdezte a nevem, aztán anyukámét, a születési évem is. Látta, hogy kicsit zavart vagyok ezért azt mondta, mindenképp bemegyünk a kórházba. Vezetni sem engedett, tömegközlekedéssel mentünk be a kórházba, nagyon aranyos volt, végig belém karolt, és nagyjából nyolc percenként megkérdezte, biztosan jól vagyok-e.
Végül bejutottunk és aztán nagy nehezen haza. Jó, hogy Adri otthon volt, mert én magamtól nem mentem volna be a kórházba, pedig megállapították az enyhe agyrázkódást. Két-három nap nyugalom amúgy sem árt, addig legalább kitalálhatom, mit kezdjek a fogammal.
Adri viccelődni is kezdett az első ijedelem után, hogy berakhatom a párnám alá a fogam, hátha nekem is megjelenik a pasi az előző esti filmből…
Másnap utánanéztem a neten a fogpótlás áraknak. Elolvastam a tartalmat és arra jutottam, hogy implantátumot kell berakatnom. Nem tudom, mennyivel drágább, mint a korona, de első fogról van szó, nem szeretném, hogy a mellette lévő elsőket lecsiszolják, arról nem is beszélve, hogy szerintem biztosan látszódik a korona a metszőfogakon, én pedig egy szó szerinti ballépésem miatt nem szeretném egy egész életre megbélyegezve érezni magam.
El is határoztam, hogy elmegyek a konzultációra, és reménykedem benne, hogy minden jól megy, és számomra is beültethető lesz az implantátum. Egyébként meg valami ideiglenes pótlás addig is kell, mert jelenleg ki sem mozdulok a lakásból, pedig már viszonylag jól vagyok.
Adri intéz mindent, bevásárol, befizeti a számlákat, nagyon büszke vagyok rá. A fogorvoshoz is el akarom vinni magammal, hogy ha valakivel véletlenül kommunikálnom kéne a fogászaton kívül, akkor tegye meg helyettem. Nem szeretném, hogy lássák, hogy nézek ki -1 foggal…
A lányomnak érthető módon már elege lehetett belőlem, de nemes lélek, nem mutatta, csak nyelt egyet, és azt mondta, persze, hogy elkísér, de azért tényleg alaposan nézzek utána a fogpótlás áraknak, mert nagyon nagy különbségek lehetnek. Azt mondta, hogy segít ebben is, ha szeretném, de megnyugtattam, hogy már megtaláltam azt, ami majdnem biztosan megfelelő lesz.
Egyeztettem is időpontot másnap délutánra.
Most eljött a másnap, és rettegek, hogy mi lesz velem. Igazából inamba szállt a bátorság, most is Adri segít, kiabál, hogy siessek, mert el fogunk késni. Megint tömegközlekedéssel kell mennünk, mert az orvos azt mondta a kórházban, hogy nagyjából egy hetet ne vezessek, és az első 3 napot töltsem ágynyugalomban, amennyire csak tudom.
A 3 nap letelt és már semmi bajom, de nem merek autóba ülni, inkább betartom az orvosi utasításokat.
Szóval sietnem kell, mert el fogunk késni, de most mindenféle rémforgatókönyvek jelentek meg a fejemben: mi lesz, ha elrontanak valamit a beültetés során és még rondább leszek? Vagy ha csak simán koronát kell rátenni, mert nem vagyok kompatibilis az implantátummal, és mindig látszódni fog, hogy az egyik első fogam pótolva van? Vagy ha nem is rokonszenvesek már élőben a fogászaton, és megkínoznak?
Mikor kétségbeesetten feltettem Adrinak a kérdéseket, kipukkadt belőle a nevetés. Azt mondta, olyan vagyok, mint egy gyáva kisgyerek, és ne fantáziáljak ilyen rémségekről, hanem inkább lépjek a tettek mezejére, különben örökre fogatlan maradok. Néha nem tudom, honnan veszi a bölcsességét, mert még csak 14 éves…
Szóval végül összeszedtem magam és elindultunk.
Most itt ülünk a rendelőben, Adri azt mondta, ha szeretném, akkor bejön velem a rendelőbe, de mondtam neki, hogy az aztán már igazán ciki lenne.
Remélem minden rendben lesz, és egy kis időn belül újra teljessé válik a mosolyom, akkor talán lekopik rólam Adri gúnyneve, ugyanis a baleset óta banyának hív.