Ezen a nyáron alig volt lehetőségünk arra, hogy találkozzunk a barátokkal. Valahogyan soha nem értük rá úgy, hogy mindenkinek jó lett volna az időpont. Már majdnem le is mondtam róla, mire végre összejött.
A program
Rájöttem arra is, hogy feleslegesen tervezünk előre, hiszen ki tudja, hogy mi lesz éppen, vagy hogy ha ki is nézünk valami programot, akkor az lesz e?
A rögtönzés lesz az úr, majd amit épp kitalálunk.
Mindenkinek annyi mesélnivalója volt, hogy ha egész este is szabadok lettünk volna, sem lett volna elég.
Azért abban egyet értettünk, hogy valami program csak kell, így mivel az egyik nagy bevásárló centrumban találkoztunk, úgy döntöttünk, rögtönzötten, hogy beülünk egy jó filmre a moziba. Idejét sem tudom, hogy mikor voltam utoljára, és most amúgy is sok olyan film megy, amit szívesen megnéznék. Te voltál mostanában moziban? Szereted a mozit?
A film persze jó volt, de ezek után csak egy nyugis hely jöhetett szóba azért, hogy tudjunk beszélgetni.
Kivel mi történt
A nyár pörgése mindenkinek sok mindent hozott. Sokan nyaraltak, vagy éppen dolgoztak épp eleget. Mégis Judit barátnőm bejelentése volt a legmeglepőbb, hogy ősztől ausztriai munkák közül fog választani. Na erre a bejelentésre nem is számítottunk, így már biztos volt, hogy ő kezdi a mesélést, és azt is, hogy mi történt, miért megy ki dolgozni…
Egész este beszélgettünk, talán éjfél lehetett, mire hazaértem. Nem igazán tudtam Judit szavait kiverni a fejemből. Persze valahol meg is tudom érteni. Otthon lakik a szüleinél, és szeretne egy új életet kezdeni, lakást venni, és ugye ezt is csak pénzzel lehet. Az 
unokatestvére révén tudna kimenni. De vajon helytáll majd kint? Mi van, ha nem fogják majd szeretni? Kavarogtak a gondolatok bennem, és tudtam, úgy sem tudok lefeküdni, így magányomban úgy döntöttem, töltök magamnak egy pohár bort, és bekuckózom magamat a tévé elé. Peti a párom dolgozott, így a csend igen csak nagy volt otthon.
Sokszor eszembe jut, hogy sokakkal ellentétben, én mennyire szerencsésnek mondhatom magamat. Fodrásznak tanultam, és azt gondolom, a szakmámban jó is vagyok. Igaz keményen kell dolgozni, mert sokan vagyunk a szakmában, és nagy a versengés, de elég jó vendégköröm van. Petivel már 4 éve vagyunk együtt, tavaly úgy döntöttünk, hogy vásárolunk közösen egy kis lakást, igaz hitelre vásároltuk, de a kettőnk fizetéséből tudjuk fizetni bővel. A leánykérésre sem kellett sokat várnom, hiszen ez is megtörtént tavaly karácsonykor. majdnem kiugrottam a bőrömből. Azt gondolom, helyén van az életem, van egy szerető párom, lakásunk, jó munkám, mi kellhet még. Velem ellentétben, Juditnak valahogyan nem igazán akar összejönni az élet. Idén tavasszal szakítottak a párjával, hosszú évek után. Nagyon megviselte mindkettőjüket, de már ellaposodott a kapcsolatuk. Igaz munkája van, de nem igazán szereti. Ha sikerül az ausztriai munkák közül egy megfelelőt találnia, nagyon jó lehetőség lenne, hiszen új kihívás, messze a múlttól.
Sokat nem is morfondíroztam, elfogyott a pohárka borom is, mire kellő képen elálmosodtam. A gondolataimmal, és magányosan bújtam be az ágyba, és öleltem magamhoz Peti párnáját, és adtam hálát a sorsnak, hogy az én életem a helyén van. Remélem a te életed is annyira tökéletes, mint az enyém.