Kivel nem fordult még elő az, hogy iszonyatosan nagy hajtás van a munkahelyén, de közben a magánéletében is hatalmas a pörgés? Hát nálam ez egy rendszeresen visszatérő probléma. Vannak olyan időszakaim, amikor mérhetetlenül nagy az unalom minden téren, de ha egyszer egy gépezet beindul, akkor onnantól már nincs megállás.
Nem volt ez másképp a múlt nyáron sem. Három nagy projektem is futott a cégnél egymással párhuzamosan. Az ügyfelek kényességének köszönhetően a kreatív kollégák olyannyira meghosszabbították a folyamatokat, hogy a három egymást követő projektemből, három egymást fedő lett. Persze a munka rám eső részével egy darabig tudtam egyedül is haladni, de aztán már folyamatosan várnom kellett a kreatív anyagokra, így az időm egy része a semmittevő várakozással telt, és így főleg rosszul esett, hogy egyre közeledett a már jó előre lefixált szabadságom ideje. Persze elmehettem volna szabadságra akkor is, ha nem sikerül lezárni a folyamatokat, vagy csak részben, de azt hiszem, akkor olyan bánásmódban lett volna részem a főnökömtől a visszatértemkor, hogy inkább már vissza sem mentem volna. Közben pedig végig ott lebegett a szemem előtt, hogy lakásfelújítást terveztünk a szabadságom első hetére, a mesteremberekkel már le voltak fixálva az időpontok, és a páromnak pedig valóban halaszthatatlan és elodázhatatlan programja lett volna, úgyhogy nagyon törekedtem az időben történő befejezésre.
Nem sikerült, de szerencsére éppen olyan folyamatoknál tartottunk, hogy a kritikusabb napokon el tudtam menni, és maximum otthonról felügyeltem a grafikusi munkálatokat. Az előre egyeztetett két nap viszont olyan kiválóan sült el, hogy azt szavakba önteni nem tudom. Vártuk az ablakszigetelő mestert, méghozzá a párommal kettesben, ugyanis végül mindketten el tudtuk intézni a szabadságot. De az első egyeztetett napon nem kezdődött meg az ablakszigetelés, ugyanis hihetetlen vihar támadt és a szigetelő nem vállalta, hogy olyan körülmények közt megfelelő minőségben el tudná készíteni a munkát. Amikor ezt meghallottam a telefonban, nagyon ideges lettem, hiszen szinte ki kellett hisztiznem a főnöknél, hogy engedjen el az ezer éve leegyeztetett szabadságomra, majd kiderül, hogy semmi értelme nem volt konfrontálódnom, mert nem fog történni semmi a lakással, az irodában viszont valószínűleg hadiállapotok uralkodhatnak.
De szerencsére ekkor jött párom és a mérhetetlen nyugodtság, amit ilyenkor árasztani tud magából, lenyugtatva ezzel még a legidegesebb teremtést is. Felnyitotta a szemem, hogy teljesen ki vagyok merülve, és így végre lesz egy kis időm pihenni, vagy, ami még jobb, filmet nézni. Mind a ketten imádjuk a filmeket, de mostanában bokros teendőink mellett még a kedvenc sorozataink soron következő részeit sem volt időnk megnézni, és közben csak egyre bővült a lista, hogy mi mindent kell bepótolnunk. Főztem hát egy jó nagy adag teát a hirtelen lehűlt időre való tekintettel, míg párom elszaladt a közértbe indokolatlan mennyiségű rágcsálnivalóért, majd leheveredtünk a számítógép elé, és sorra vettük az összes filmet, amire csak kíváncsiak voltunk.
Volt itt művészfilmtől kezdve, romantikus vígjátékon keresztül, thrilleren át a klasszikusokig minden. Amikor éppen könnyedebb témára vágytunk, vagy egy animációs sorozattal, vagy pedig egy koncertfelvétellel szakítottuk meg a délutánt és az estét is. Olyan gyorsan és jól telt el ez az idő, hogy észre sem vettük, így még a fél éjszakát is a filmek bűvöletében töltöttük. Majd reggel, amikor felébredtünk, onnan folytattuk, ahol abbahagytuk. Még az is teljesen kiment a fejemből, hogy egyébként dolgoznom kéne, csak az ablakszigetelőt várom.
Nem sokkal az ébredésünk után meg is érkezett a szigetelő, majd amikor abba akartuk hagyni a filmezést, leintett minket, hogy csak nyugodtan, mert úgy sem megy semmire azzal, ha ott téblábolunk körülötte. Így hát nyugodt szívvel folytathattuk a kikapcsoló és feltöltő kis elfoglaltságunkat, miközben elkészült a tökéletes ablakszigetelésünk, és nekünk még a takarítással sem kellett törődni.
Közben szerencsére a projektekkel is minden rendben haladt, úgyhogy másnap a munkába érve sem kellett megbánnom, amiért jól éreztem magam, és végre kikapcsolódhattam egy kicsit. Úgyhogy megvigasztalok mindenkit, hogy szerencsére nem muszáj választani a filmnézés és az ablakszigetelés között, ugyanis működhet egyszerre a két dolog, feltéve akkor, ha nem a DIY híve vagy.